Menü
|
A Nagy Háború
|
||||||
Fegyverkezési versenyVillámháborús haditervekHáborús lelkesedés Állóháború |
„Minden állomáson falragaszok hirdették az általános mozgósítást. A vonatok megteltek bevonuló újoncokkal. Zászlók lobogtak. Zene harsogott, egész Bécs forrongott. Először riadalmat keltett a háború híre […], de amikor már nem volt visszaút, az iszonyat hirtelen átcsapott mérhetetlen lelkesedésbe. Felvonulók az utcákon, sűrű embersorok, sugárzó arcok és éljenzések: igen, őket éltetik, a hétköznapi kisembereket, akiket különben soha észre sem vesznek. Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy a tömegeknek ebben az első felbuzdulásában volt valami nagyszabású erő, amely elragadta az embert […] százezrek érezték azt, amit békeidőben kellett volna érezniük: az összetartozást […] mindenki úgy érezte, őt szólítják, személy szerint; vesse csekélyke énjét a tömeg tisztának hitt izzásába, szabaduljon meg minden önzéstől. Rendi, nyelvi, vallási különbségeket, osztályellentéteket söpört el egy pillanatra a testvériség túláradó érzése […] mindenütt ragyogtak az arcok.” (Stefan Zweig: A tegnap világa)
„Úgy rémlett, mindenki elvesztette a fejét. Az üzletek bezártak. Az emberek az úttesten vonultak és kiabáltak: Berlinbe! Berlinbe! Nem csak a fiatalok, nem is a nacionalista csoportok, nem. Mindenki ott volt. Öregasszonyok, diákok, munkások, polgárok, ott vonultak zászlókkal, virágokkal, s torkuk szakadtából énekelték a Marseillaise-t. Egész Párizs az utcán gomolygott, búcsúzkodott, fütyült, kiabált.” (Ilja Ehrenburg tudósításából) "A háború dübörgése közben [...] a pártok, osztályok, nemzetiségek tusája elült, mihelyt az egész nemzet, az egész állam szembekerült az ország, a nemzet, az állam ellenségeivel[...] Mindegyik hadviselő állam ennek a belső egységnek a képét mutatja [...] (Népszava, 1914 novembere)
|
||||||
Kérdések:
|