A Nagy Háború
Fegyverkezési verseny
Villámháborús haditervek
Állóháború
Jellegzetes világháborús fegyverek
Az első világháború jellegzetes fegyverei
Ennek az oldalnak van egy rövidebb változata is. Itt választhatod azt az oldalt is.
Gyalogsági fegyverek:
Kanadai katonák harcra készülve puskáikkal és szuronyaikkal.
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
Német katonák kézigránáttal és géppuskával
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
Miután a frontvonalak kezdtek megmerevedni a nyugati fronton, drasztikusan megnőtt a fejsérülések száma, ennek csökkentésére rendszeresítették minden hadseregben a sisakokat.
Francia katona az Adriian-sisakban
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
A lövészárkok/állások védelmében a fegyverek mellett a szögesdrót-akadályoknak is óriási szerepe volt. Ezek lassították, akadályozták a támadó gyalogság rohamát, enélkül a gyalogos vagy lovas egységek rohamtempóban, jelentősen kisebb veszteségekkel tudták volna elérni az ellenséges lövészárkot vagy géppuskafészket. A szögesdróton fennakadó gyalogságra azonban a védők koncentrált tüze zúdult.. Tüzérségi tűzzel vagy a támadás során használt drótvágóval próbálták megsemmisíteni, nem sok sikerrel.
Tüzérségi fegyverek:
Az I. világháborús csatatereket a tüzérség uralta, ahogyan manapság a légierő uralja a modern csatateret. A háború során indított gyalogsági támadások általában csak tüzérségi előkészítés után voltak sikeresek, és amint az előrenyomuló gyalogság kikerült a saját tüzérség hatótávolságából, a támadás szinte minden esetben elakadt. Az ellenséges vonalak, erődítések, szögesdrótakadályok közvetlen támadásán kívül a tüzérségi eszközök mozgó tűzzel is támogatták a gyalogság előrenyomulását. Időnként tüzérségi párbajt vívtak a szemben álló felek ütegei.
A csatatéren használt tüzérségi eszközök két fő típusa az ágyú és a tarack volt. Az ágyúk általában magas csőtorkolati sebességű lövedéket tüzeltek, amelyek lapos röppályán közelítették meg a célpontot, hatótávolságuk is nagyobb volt. A tarackok lövedékének kezdősebessége alacsonyabb volt és meredekebb röppályán haladt, ezzel mélyen a földbe ásott fedezékeket is lehetett támadni.
15 hüvelykes tarack újratöltése
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
Az aknavetőket az ellenséges lövészárokban rejtőzködő, a közvetlen irányzású fegyverek ellen védett katonák támadására használták, az ellenséges drótakadályok átvágására, illetve a lövészárok egy adott pontjának vagy egy fedezéknek a lerombolására. 1914-ben a britek összesen 545 aknavetőgránátot lőttek ki, 1916-ban ez a szám 6 500 000 volt.
Géppuska
A nehéz géppuska kezelése nagy szakértelmet kívánt és a lövészárok rendszerében a géppuskaállások kialakítása szinte tudománynak számított, mivel igen pontosan kellett kialakítani az egymást fedő tüzelési szektorokat. A géppuskát kezelő katona nagy pontossággal tudta tűz alatt tartani az ellenséges lövészárok bizonyos pontjait vagy éppen a saját szögesdrót-akadályokon nyitott átjárót, időnként közvetett irányzással az ellenséges lövészárkokat. A nehéz géppuskák kezelőszemélyzete akár 8 fő lehetett, akik részt vettek a szállításban, összeszerelésben, karbantartásban és a lőszerutánpótlásban. Tömegük miatt ezek a fegyverek alkalmatlanok voltak a támadó hadműveletekben való részvételre, de védelmi helyzetekben annyira jól kihasználhatók voltak, hogy nagymértékben hozzájárultak az első világháborús frontok megmerevedéséhez.
Vickers géppuska
(http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
Telefon- és távíró-összeköttetés biztosította a kommunikációt, vonat és gépkocsi segítette a seregek mozgását.
Új fegyverek
Az első világháborúban több haditechnikai eszköz, illetve azok alkalmazása lényeges változáson ment keresztül (pl. tengeralattjárók, repülőgépek); s emellett kialakultak és a harctereken megjelentek új eszközök is, pl. a tankok, vegyi fegyverek. Ezek működése és használata azonban még sok nehézséggel járt és mennyiségük is elmaradt a hagyományos fegyverekétől.
Tankok
Előzményének a középkori harci szekerek, az újabb idők páncélozott járművei (pl. a hadviselő felek által a háború kezdetétől alkalmazott páncélgépkocsik) és egy mezőgazdasági gép, a lánctalpas Holt traktor tekinthető. A harckocsi létrejöttét meghatározta a háború jellege. A megmerevedett, mélységben tagolt, erősen védett vonalak elleni állóháborúban egy olyan eszközre lett szükség, amely terepen is jól tud mozogni, fegyvereivel meg tudja védeni önmagát, de a gyalogságot is képes támogatni a védelmi állások leküzdésében. Elsőként a britek ismerték fel jelentőségét, de a franciák is önálló fejlesztésbe kezdtek.
A technikai nehézségek megoldásán túl fontos volt, hogy "meg kellett tanulni harcolni" az új fegyverrel. A britek 1917-re tervezték alkalmazását, de a Somme mentén kialakult patthelyzet miatt úgy döntöttek, hogy az addig elkészült példányokat bevetik. Több tank elakadt, vagy műszaki hiba miatt leállt, a kezelők gyakorlatlanok voltak, a teljes áttörést nem sikerült elérni. Mégis megmutatkoztak a harceszköz lehetőségei, hiszen 4-5 km-es előnyomulást tudtak véghezvinni komoly veszteség nélkül, ami az állóháború időszakában igen figyelemreméltónak számított
Angol tank a somme-i csatánál
(http://www.roydenhistory.co.uk)
A repülés
A hőlégballonokat a XVIII. század végétől alkalmazták a hadászatban, főleg felderítésre. Ferdinand von Zeppelin alkotta meg a kormányozható léghajót... 1914-ben a hadsereg sem igazán tudta, mit lehet kezdeni egy léghajóval, ám mivel azok jóval magasabbra tudtak emelkedni, mint bármelyik repülőgép, rövidesen harctéri alkalmazásukra is sor került. A szikratávíróval, elektromos bombakioldóval, sok egyéb más műszerrel rendelkező német léghajók több vállalkozást hajtottak végre, nagy hatótávolságuknak köszönhetően Londont is többször bombázták. Kevés kárt okoztak ugyan, de jelentős élőerőt és haditechnikai felszerelést kötöttek le a hátországban. Emellett felderítő feladatokat is elláttak. A németek mellett a franciák és a britek is használtak kormányozható léghajókat, ám kevesebb sikerrel.
Az első világháború alapvető változásokat eredményezett a hadirepülőgépek alkalmazásában. Az ellenségeskedések megkezdésekor gyakorlatilag egyik hadviselő félnek sem volt semmilyen elképzelése arra nézve, hogy miként lehetne a repülőgépet fegyverként felhasználni. Kezdetben csak felderítésre tartották alkalmasnak. Ehhez képest a háború végére a légierő önálló fegyvernemmé vált (elsőként Angliában), ezzel párhuzamosan pedig a technológia is óriásit lépett előre. Rendkívüli mértékben fejlődtek a repülőgépek, a motorok, a fedélzeti és bombafegyverek, a híradástechnika és a légvédelem is. Ezeket a tényezőket összevetve megállapítható az antant egyértelmű fölénye, mely elsősorban a repülőgép átgondolt alkalmazásának terén, valamint a fegyvernemen belüli specializáció magas fokában mutatkozott meg, de az esetek többségében a haditechnikában is a központi hatalmak előtt jártak. Az anyagcsatát nehezen bíró, a harcok végén egyértelműen védekezésre kényszerített Németország viszont a vadászrepülőgépek fejlesztésében és alkalmazásában tudott kiemelkedőt nyújtani.
(www.bibl.u-szeged.hu)
Tengeralattjárók
Az első világháború során a tengeralattjáró fegyvernem igazolta létjogosultságát, bizonyította hatékonyságát, és ezzel párhuzamosan jelentős fejlődésen ment át. Mindezeket a sikereket úgy érte el, hogy a hadviselő felek haditengerészete általában is felkészületlen volt még a háborúra, és hatványozottan igaz volt ez a tény az addig jelentéktelen szerepet játszott U-hajókra. Rengeteg veszteség származott műszaki hibákból. Elégtelen volt a torpedóvető csövek és a torpedók technikai kidolgozottsága is. Ezzel szemben esett latba az a tény, hogy gyakorlatilag nem volt megfelelő fegyver a tengeralattjárók ellen. A hajók egészen az észlelésig a felszínen haladhattak, csak támadáshoz kellett lemerülniük. Amikor pedig ágyúkat szereltek rájuk, gyakran a célpont megsemmisítését is vízen úszva végezték. Az első időkben a hajókra az aknarakó tevékenység volt jellemző, és valószínűleg az ellenséges aknák okozták ekkor a legnagyobb veszteségeket is. Később hatékonyabb fegyver jelent meg: a mélyvízi bomba. Ezek használata viszont csak 1917-től vált általánossá.
A német U-21 (www.bibl.u-szeged.hu)
Az alkalmazott hadviselésre rányomta bélyegét a haditengerészetek már említett felkészületlenségéből eredő óvatossága. A britek tengeri blokád alá vonták Németországot, melyre válaszul 1915 februárjában a korlátlan tengeralattjáró-háborút kapták. A németek válogatás nélkül süllyesztették el a kereskedelmi hajókat. A britek viszontválasza a Q-hajó volt: szállítóhajókat fegyvereztek fel, és álcáztak. Az ilyen "csali-hajókat" a víz felszínén megközelítő U-hajó védtelen volt a lövegek tüzével szemben. Szintén csökkentette a veszteségeket a konvojrendszer bevezetése.
Vegyi fegyver – harci gáz
Gáztámadás és gáztámadásra várakozó ausztrál katonák a lövészárokban (1917. szeptember 27.) (http://hu.wikipedia.org/wiki/Lövészárok-hadviselés)
A franciák voltak az elsők akik az első világháború alatt vegyi fegyvert (könnygázt) használtak. Az első teljes méretű, harctéri alkalmazásra a második ypres-i csatában került sor, amikor a németek klórgázzal támadták a francia, kanadai és algériai csapatokat. A támadás során a 15 000 francia katonából 5000 azonnal meghalt. A foszgén első alkalmazására 1915 decemberében került sor és hamarosan ez lett a legnagyobb mennyiségben bevetett vegyi fegyver – a klórgáznál 18-szor kisebb adag már halálos és sokkal nehezebb volt felderíteni. A vegyi támadásokban mustárgázt is bevetettek, amelyet szintén nehéz volt felderíteni, az általa okozott sérülések olyan súlyosak voltak, hogy a sebesültek általában sosem tértek vissza a csatatérre. A hivatalos adatok szerint a vegyi támadásokban körülbelül 1 176 500 fő sérült és 85 000 fő halt meg.
A vegyi fegyverek alkalmazásának első módszere közvetlenül a csatatéren a tárolótartályok megnyitásával történt. Ez a módszer csakis kedvező szélviszonyok esetén volt használható, és a korabeli meteorológiai ismeretek kezdetlegessége miatt sokszor előfordult, hogy a tartályok szelepeinek kinyitása után a szél megfordult és a támadó állásai felé sodorta a mérgező gázfelhőt. Másik probléma volt, hogy a tartályokat az első vonal előtt, a senki földjén kellett elhelyezni, ahol ki voltak téve az ellenséges gyalogság és tüzérség tüzének. A háború későbbi szakaszában a vegyi anyagok célba juttatására tüzérségi tölteteket vagy repülőgépet alkalmaztak.
- Milyen fegyverekkel kezdték meg a hadviselő felek a háborút?
- Milyen nem várt nehézséget jelentett ezeknek a fegyvereknek a használata?
- Milyen új fegyvereket fejlesztettek ki a háború alatt, illetve milyen fegyvereket használtak újszerűen?
- Mi volt a célja az új fegyverek kifejlesztésének? Miért nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket?