Menü |
A Nagy Háború |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Fegyverkezési versenyVillámháborús haditervekÁllóháborúJellegzetes világháborús fegyverek A hátország és a nők
|
A háború végkimenetele nemcsak a hadseregek harci teljesítményétől függött, hanem a hátország teljesítőképességétől is. Mivel egyik hadviselő fél sem volt felkészülve egy hosszan elhúzódó háborúra, ez óriási terhet rótt minden államra. A hadban álló felek egész nemzetgazdaságukat hadigazdálkodássá építették ki. A munkaerőhiányt a nők korábbinál jóval szélesebb körű munkába állításával próbálták megoldani. A pénzhiányt új adókkal, hadikölcsönök felvételével, fedezetlen bankjegykibocsátással, lakossági hadikölcsönök jegyeztetésével pótolták. Az államok mindenütt egyre erősebben avatkoztak be a gazdaság irányításába is: pl. központilag osztották el a nyersanyagokat, megszabták az árakat, a lakosság ellátásában jelentkező hiány miatt jegyrendszert vezettek be, a templomok harangjaiból ágyúkat öntöttek. A gyengébb gazdaságok a háború elhúzódásával egyre nehezebb helyzetbe kerültek. Az ellátás romlott, több országban az emberek nyomorogtak.
"Azon problémák között, amelyekkel a kormánynak foglalkoznia kellett, a legkényesebbek és legveszedelmesebbek a belső fronton felmerülő problémák volta. A hadviselő államok egész férfi- és női népességét a háborúra szervezték, bevonták a hadigépezetbe. A hadseregek elkönyvelhettek sikereket vagy érhette őket kudarc; de ha egyszer a nagy nemzeteket háborúra mozgósították, nem lehetet őket megadásra kényszeríteni, hacsak a belső frontjuk össze nem omlott." (Lloyd George [brit miniszterelnök]: Háborús emlékiratok)
"A nőknek férfimunkáknál történő foglalkoztatása a nők egész szervezetét és gondolkodásmódját új utakra kényszeríti." (Német belügyminisztériumi jelentés, 1917) „Az újfajta női magatartást — a kötöttségek elleni lázadást — fejezte ki a századfordulón az extravagáns öltözék, a fűző nélkül viselt bő reformruha. Kevesen,csak a konvenciókkal bátran szembeszállók hordtak ilyet, dacolva a gúnyos megjegyzésekkel. Az igazi, mindent felforgató változást a világháború hozta. A fronton harcoló férfiak helyett nők tízezrei álltak munkába, váltak családfenntartókká. […] A háború elsöpört minden romantikus illúziót, többek között a csak a családjáért élő, támaszra szoruló, gyenge asszony képét is. Új ideálszületett: az izmos, fiús nő, aki nem szorul fűzőviselésre, de nem is tűrné azt,szívesebben hord rövid frizurát, mint tornyos fodrászremeket, sőt a nadrág sem elképzelhetetlen számára. […] A modern nő életének fő helyszíne immár nem az otthon és a háztartás, hanem a munkahely és a társaság. A női szféra kitágulása a ruhatár teljes átalakítását kívánta. Kényelmes, egyszerű, egész nap hordható ruhákra volt szükség. A konfekciótermékek az Egyesült Államokban és szerte Európában hallatlan népszerűségre tettek szert. Az olcsó áruházi darabok az alsó-középosztály,sőt a munkásnők számára is elérhetők voltak. Megindult a divatdemokratizálódásának máig tartó folyamata.” (Sedlmayer Krisztina: Női divat az első világháború után)
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kérdések:
Ne feledd, az első oldal kérdéseire most kell válaszolnod! |