A drámapedagógia a személyiség fejlesztésének olyan módszere, amelynek során az egyén ismeretei, készségei, képességei, kapcsolatai a nevelő által irányított, csoportban végzett közös dramatikus cselekvés révén fejlődnek. A drámapedagógia eszközei a drámajátékok. A dráma a gyermeki játékból eredeztethető. „Úgy cselekszem, mintha valaki más lennék.” A drámajátékban a gyermek cselekvőként, közreműködőként képzeletben és tevékenyen él meg élethelyzeteket. A résztvevők helyzeti – viselkedési önismerethez jutnak. A drámajáték az önmegvalósításnak, az önkifejezésnek is eszköze. Elősegíti a fantázia, a kreativitás fejlődését.
A drámajáték olyan készségeket, képességeket, olyan gondolkodási folyamatokat képes megmozgatni, melyekre a hagyományos tanórai keretek közt esetleg nincsen módunk. Általában külön tanórán (dráma) tanulják, alkalmazzák a gyerekek a drámajátékokat, az irodalom és más órába építik be a kollégák, hisz használata abszolút kreativitást igényel a tanulók részéről, ezért eredményesen alkalmazható. A drámajáték azonban, épp komplex fejlesztő hatása miatt, kiválóan alkalmas bizonyos nyelvtani – illetve kommunikációs elemek kevésbé konvencionális eszközökkel történő elsajátítására.
Szeretném, ha a hallgatók meggyőződnének arról, hogy bár több előkészületet, felkészülést igényelnek ezek a „játékok” a tanár részéről, ez a plusz erőfeszítés teljes egészében megtérül az oktató és nevelőmunka során. A legnagyobb érzékenységet, odafigyelést épp az igényli a tanár részéről, hogy melyik az órának az az eleme, melyhez a drámajáték lehet a leginkább adekvát módszer. Csak akkor tervezzünk ezzel a módszerrel, csak akkor használjuk, ha biztos, hogy valamennyi pozitív összetevőjét kamatoztatni tudjuk a tervezett óra esetében.
Szeretnék ötleteket adni ahhoz, hogy másoknak is örömére szolgáljon a gyerekek lelkes, belsőleg motivált, cselekvésbe ágyazott, csoportban végzett kreatív munkája.

Letöltés