A Nemzeti alaptanterv megjelenése óta (2003) számos próbatétel elé állította a pedagógusokat. Az iskolai oktatás-nevelés alapvető értékei között fontos szerep jut a nemzeti identitás fejlesztésének, amely az anyanyelvi és irodalmi nevelés természetes közege lehet. A nyelvi, irodalmi hagyományok átadásának kultúraképző, közösségformáló hatásáról már sokan, sok helyen megemlékeztek. Az elmúlt évtizedekben a magyartanárok jó pozitivista módjára, biztos irodalomtörténeti ismeretek birtokában, a kultikus gondolkodás médiumaként, a szakrális TUDÁS forrásaként léptek/léphettek fel. A NAT azonban a kulcskompetenciák közé emelte a kritikus gondolkodást, a kreativitást, a kezdeményezőképességet, a problémamegoldást, a kockázatértékelést, a döntéshozatalt, az érzelmek kezelését is, amelyek már nehezen férnek be a hagyományos, „poroszos”, frontális órai munkára épülő irodalomoktatás keretei közé. A különböző politikai, társadalmi, tudományos kihívások hatására a pedagógiai gondolkodás is lassú változásnak indul(t), s talán napjainkban nemcsak a tudomány szent berkeiben, hanem a napi gyakorlatban is megjelennek az „új” gondolatok. Ugyanakkor a kultúra és a kultúraközvetítés ethosza, lassú változása a nemzeti identitás szolgálatának mítoszával a háttérben mindmáig fenntartja az irodalom kultikus szemléletének alapnarratíváját.

Letöltés