A konstruktivizmus a 20. század utolsó évtizedeiben kibontakozó új paradigma, amely elveti azt a korábbi vélekedést, hogy a tudás egy kis lépésekben elsajátított, befogadott objektív adat- és összefüggéshalmaz. A megismeréssel foglalkozó tudományok 1950-es években kialakuló új gondolkodásmódjának, a kognitivizmusnak az eredményeire támaszkodva abból indul ki, hogy a tudást minden ember maga hozza létre, amikor az őt érő különböző információkat feldolgozza, értelmezi, s beépíti saját, éppen létező tudásába, személyes, belső elméleteibe, értelmező kereteibe; illetve az információfeldolgozás következményeként megváltoztatja értelmező kereteit. Ebből pedig az következik, hogy a tanulás nem tőlünk függetlenül létező ismeretek megszerzése, passzív befogadása, hanem egy nagyon aktív folyamat, amelyben minden már korábban megkonstruált tudásnak fontos, meghatározó szerepe van. A saját tudás létrehozása egy be nem fejeződő folyamat, amely állandó változást, módosulást jelent az egyes egyén kognitív struktúráiban. Ebben az ismeretelméleti keretben a tanítás-tanulás folyamatában átalakul a tanári és a tanulói szerep, megváltozik az oktatás feladata; felértékelődik az adaptivitás követelménye, a problémamegoldás, az életszerűség, ezzel együtt az interakciók fontossága, a tanulás, az értékelés és önértékelés szoros kapcsolata.

Letöltés

A letölthető anyagok megtekintéséhez Adobe Acrobat Reader szükséges. Innen letölthető!

[Show as slideshow]

12►